Fura egy sorozat a You, amelynek most jött ki karácsonykor a második évada egyben a Netflixen. A szerethető sorozatgyilkos témát már láttuk párszor több megközelítésből is feldolgozni, itt például egy nagyon creepy, megszállott zaklatót használunk alapanyagul a jól bevált recepthez, az eredmény pedig igen felemás lesz.
A You első évadát kifejezetten azért kezdtem el, mert a kritikai fogadtatása kedvező volt, a sorozatgyilkosos séma pedig valami olyasmi, amire mindig vevő voltam. Már az első rész után tudatosult bennem, hogy ez nem lesz egy Fargo, de még Dexter sem, ugyanakkor teljesen élvezhető, és meglepően addiktív kis alkotás volt. A You erőssége a csavarokban és kiszámíthatatlanságában rejlik, amivel remekül játszott az első évadban, és a mostani másodikban pedig még rátett egy lapáttal. Igen, a második évadban még több a csavar, kevesebb jut felesleges mellékszálakból, és végig ragaszkodik a néző érdeklődéséhez.
Pedig a You-nak van gyengesége is bőven, például fokozatosan egyre nagyobb hülyeség lesz, mármint tényleg, csak akkor élvezhető, ha az ember az egyre nagyobb logikai hibákon és hihetetlen történéseken felülemelkedik. És nem csak az erősséget, de ezt a gyengeséget is hatványra emeli a második évad, ami még sokkal hihetetlenebbre sikerült, mint az első. Először az ember csak azon csodálkozott, hogy Beck ablakain nincsen függöny, és az utcára néző földszinti lakásában, éjszaka, felkapcsolt lámpánál az ablak előtt folytat nemi aktust rendszeresen. A második évadban azonban már egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni azt, hogy Joe-nak miért van akkora mázlija, amekkora. Mindent megúszik, történjen akármi, és ezt nem az eszének köszönheti, még annyira sem, mint amennyire az előző szezonban: az egész történet abból áll, hogy elhitetik velünk, hogy főhősünk most lebukik majd, végül pedig egyre elképesztőbb mázliknak köszönhetően fordul a kocka.
Ez a legzavaróbb a You-ban - hogy hihetetlen és hülyeség, ennek ellenére viszont a második évad nagyon csavaros és izgalmas, ez tagadhatatlan. Emellett a második szezonban pont annyit változtattak, amennyit kellett, nem fáradt el a dolog és úgy érződött, az első évad után még maradt mesélnivalója a szériának. Attól féltem, hogy az önismétlés felemészti majd az egész történetet, és ugyanazt kapjuk majd, mint az előző évadban, csak más helyszínnel, de tévedtem. Los Angeles vérfrissítést adott a sorozatnak, és hozott vele olyan karaktereket, akik fényévekkel erősebbek az első évad sematikus figuráinál.
Az előző évad meglehetősen gyatra, szürke, egydimenziós, nem túl szerethető karaktereket mutatott be Joe körül, akik még nem is nagyon bántam, hogyha meghaltak ilyen vagy olyan módon. Egyszerűen súlytalan volt egy-egy szereplő halála, még ha többet is szerepelt, nem tudott érdekelni. Ebben sokat javít az új évad, több, erősebb, komplexebb karaktereket hoz be, akikért végig lehet izgulni, úgy pedig jóval élvezhetőbb egy ilyen típusú sorozat.
A fő problémám a befejezéssel volt, amely persze még a szokásosnál is jobban elrugaszkodott a valóságtól, spoilermentesen pedig csak annyit jegyzek meg inkább, hogy kicsit nevetséges volt, annál inkább pedig egy jó nagy csalódás. A befejezés nyitott, ezért harmadik évadra is szükség lesz majd, viszont újra előjött az ezúttal még megalapozottabbnak látott aggodalmam, hogy a következő szezonban már nem tudják frissen tartani a sztorit, és már nem érzem úgy, hogy lenne mondanivalójuk. Feleslegesnek tűnik a folytatás ezen a ponton. Remélem, tévedek majd.
Összességében a You egy jó sorozat, a második évad pedig jóval erősebbre sikerült, mint az első, igaz, tele van jóval nagyobb hülyeségekkel is. Ha ezen felülemelkedünk, akkor egy feszített tempójú, izgalmas, fordulatokban igen gazdag thrillert kapunk, egy csipetnyi (azért csak a felszínt kapargató) társadalomkritikával meghintve, amit meglepően gyorsan végig lehet darálni.
