Amikor Hollywoodnak szüksége van egy félelmetes, könnyen gyűlölhető gonosztevőre, az orosz karakterek már több, mint ötven éve előnyt élveznek ilyen szerepek megírásakor. Ez egy történelmi-politikai gyökerű dolog, amelyre a '80-as évek derekán játszó Stranger Things újabb évada is rájátszott. A hidegháború folyamatos oroszfóbiás amerikai hangulata és a mostanában történt amerikai választáson történő orosz befolyás erős gyanúja között Hollywood egyre bevettebben kezdte használni az orosz/szovjet nemzetet rosszfiúk forrásaként.

Üdítő kezdeményezés lehet az HBO európai együttműködései keretében megalkotott két új sorozat, a Csernobil és a most bemutatott Nagy Katalin. Mindkét sorozat orosz stábokkal való gyártási folyamat eredménye. Az idén már korábban lefutott nagy nyári sláger, az itthon is nagy népszerűségnek örvendő Csernobil után talán a még frissebb Nagy Katalin érdemel pár mondatos ismertetőt.

A sorozat főszerepét Helen Mirren kapta, tegnapelőtt ment először az HBO-n, középpontjában pedig a XVIII. századi címszereplő áll, orosz uralkodónő, aki bevándorlóként jutott Oroszországba. Cárnéként III. Péterrel való boldogtalan házasságából puccs kerekedett, és férjét a trónról letaszítva Nagy Katalin lett Oroszország egyik legnagyobb hatású, az államot liberalizáló és modernizáló uralkodója. Innovatív gondolkozásmódja miatt Philip Martin, a sorozat rendezője szerint képernyőre vinni az életét friss és modern ötlet. Katalin egyik főbb érdeme a Krím-félsziget annektálása, innen pedig Martin szerint kísérteriesen visszaköszönnek a ma történő események.

"Oroszországban őt hősnőnek tartják azért, amit véghez vitt." - mondja - "De számunkra Katalin egy nagyszerű esély volt a klasszikus orosz sztereotípiák megtörésére. Egy nagyon modern, hozzáértő, intelligens nőről beszélünk, aki a mai korszellemet idézi." Martin szerint a hidegháború és a második világháborút követő évek a nyugaton egy "valószínűleg pontatlanabb képet festettek a világ nyugati oldalán élőkben arról, milyenek is valójában." A Nagy Katalinnak nem titkolt célja orosz főszereplő reflektorfénybe helyezésével ennek a téves megítélésnek a lebontása.

A címszereplőt minél pontosabban életre hívni az is segített, hogy oroszországi helyszíneken forgattak, olyan kastélyokban is, ahol Katalin valóban élt és dolgozott. Az orosz helyszínek mellett Lettországban és Litvániában is forgattak jeleneteket, Katalin szentpétervári palotájában pedig először forgott valaha televíziós sorozat, Mirren így ugyanazon a faparkettán topog végig a tévéképernyőn, mint amin Nagy Katalin párszáz évvel előtte. "Kilencven százalékban helyi orosz stábbal dolgoztunk együtt és nagyszerű érzés volt egy számunkra elég ismeretlen, hasonló de mégis igen különleges kultúrába csöppenni." - mondta Martin. - "Remélem a következő pár évben még több lehetőségem lesz orosz történeteket elmondani és felfedezni újakat is."

A tíz Emmy-t bezsebelő Csernobil showrunnerje, Craig Mazin is hasonlóképpen gondolkozott, ő is szeretett volna elvonatkoztatni az oroszokról és a volt Szovjetunió népeiről kialakult általánosan negatív képtől, és ehelyett férfiakat és nőket ábrázolni, akik mindannyian egy szörnyű rendszer és katasztrófa ártatlan áldozatai. Olyan áldozatok, akik feláldozták a saját életüket is, hogy millió másikat megmentsenek.

"Az, hogy az ábrázolásban szabad kezet kapjunk, egy alapkövét képezte a produkciónak, részben azért, mert a történet középpontjában az igazság áll, részben pedig mert a szovjet, ukrán és fehérorosz kultúra szerves részéről mondtunk el egy történetet. Ennek a legjobb és egyetlen tisztességes módja ha rengeteg erőt fektetünk a részletek ábrázolásába és átadásába, nem pedig lusta karikatúrákhoz és elnagyolt karakterrajzokhoz próbálunk ragaszkodni." Ez a fajta elhatározás a Csernobil esetében rengeteg apró részletben látszik. Például a reaktor vezérlőterme pontos mása az eredetinek a kilincsektől a telefontárcsáig, a jelmezek tervezéséhez pedig még szovjet egyenruha-szakértőt is alkalmaztak.

Mazin és Martin törekvései ellenére még hosszú idő kell ahhoz, hogy valóban korrekt és pontos kép legyen a Szovjetunióról vagy Oroszországról az emberek fejében, az orosz történelmet feldolgozó televíziós sorozatok - amelyek kitérnek az ezekben az országokban élő emberek mindennapjaira, hús-vér karakterekként mutatják be őket kétdimenziós gazfickók helyett - azonban sokkal előremozdíthatják ezt a folyamatot.