Ahány vélemény, annyi narratíva, az objektív újságírás helyes megközelítése viszont a témához való személyes hozzáállás elhagyása, amennyire csak lehet. Karácsony Gergely megválasztása után szóba került, hogy a Lokál szerződését Karácsony nyomására felmondhatja majd a BKK, és azt közterületen is tilos lesz majd terjeszteni. A napilap ezek után Budapest nagy részéről kikerülne, és az is könnyen lehet, hogy ettől a közönségtől elesve meg is szűnne. A közbeszédben - főként internetes fórumokon, ahol vélekedni név és arc nélkül is lehet - ilyenkor gyakorta előjönnek újra és újra azok a vélekedések, melyek szerint alapvetően balliberális túlsúly van; az Index és az Origo is hazudik, csak az egyik a baloldalról, a másik meg jobbról; a Pesti Srácok sem rosszabb, mint a 444, és ha a jelenlegi Magyar Nemzet jobboldali propagandalap, akkor a Népszabadság meg MSZP-s volt. És az miért lenne jobb?

A mai magyar politikai helyzetben nehéz bal- és jobboldalról beszélni ideológiai alapon. Általánosan teljesen polarizálttá vált a véleményfoglalás, minden fekete és fehér, ha valaki fideszes, akkor rögtön náci és homofób, ha pedig ellenzéki, akkor hazaáruló és migránssimogató. Emiatt egyre hajlamosabbak vagyunk úgy gondolni, hogy ez a sajtóra is igaz: az egyik oldal a baloldalnak, a másik meg a Fidesznek játszik.

Kezdjük a mostanában nagyon sokat használt propaganda szó pontos meghatározásával, amely nem több, mint olyan meggyőzés, amelynek célja az emberek véleményének befolyásolása. Gyakorlatilag reklámok és hirdetések is idesorolhatóak ezek szerint, de ezt a kifejezést túlnyomó részben a politikai életben és a sajtóorgánumokkal kapcsolatosan halljuk. Ez azért van így minden bizonnyal, mert nem túl meglepő, ha egy kólareklám arra próbál mindenáron rávenni, hogy kólát igyál, de ha egy sajtóorgánum próbál hatással lenni az olvasó véleményére, amelynek objektívnak kell maradnia azzal kapcsolatban, amiről informálja az embereket, az már sokkal problémásabb. 

Az alapvető probléma, amikor jobboldali és baloldali sajtóanyagok összehasonlításáról beszélünk, hogy valójában nem jobb- és baloldalról beszélünk a magyar sajtóban, amikor ezt tesszük. A fideszes sajtó nem egyenlő a jobboldalival, a legkevésbé sem, egy jobboldali szabad, objektív sajtóorgánummal nincsen semmi probléma - egyedül az, hogy manapság kevés ilyen akad itthon. Minden szabad médiumnak, amely informálja az embereket, természetes, hogy van egy minimális részrehajlása, csak azzal kapcsolatban, hogy milyen témák érdekelhetik a közönségüket. Egy baloldali lap lehetséges, hogy több cikket közöl majd a a Pride-ról, és kevesebb történelmi jellegű cikket közöl, egészen egyszerűen azért, mert az olvasóközönsége kíváncsibb a Pride-ra. Amíg egy jobboldali újság fordítva teszi azt, mivel polgáribb közönséget szólít meg.

Ha szigorúan értelmezzük, akkor a valódi szabad jobboldali és baloldali sajtó mérlegénél balra billen a mérleg, a Magyar Hang az egyetlen nagyobb ilyen jellegű szereplő ma. Azonban nem ez az alapvető probléma, hanem, hogy a jobboldali címkét magukra veszik az alapvetően kormánypárti lapok és online oldalak.

Reprezentáció és igazság

Az Origót, a Tényket, az M1-et, a 888-at, a jelenlegi Magyar Nemeztet és mellettük a Lokált is két dolog különbözteti meg alapvetően a szabad jobboldali sajtótól. Ezek a másik oldal megfelelő reprezentációjának hiánya és egész egyszerűen a folyamatos hazugságok közlése.

Egy valóban szabad jobboldali újság, televíziós műsor vagy csatorna feladata az lenne, hogy fórumot adjon a Fidesz mellett olyan politikusoknak is, akik nincsenek kormányon. Teljesen mindegy, hogy jobbikos, vagy MSZP-s politikusokról beszélünk. A fideszes nyilatkozatokat és megszólalásokat leközli az Index, az RTL Híradó és a Népszava is, ellenben az Origo vagy a Tények csak akkor említ meg baloldali politikusokat, ha azok botrányba keveredtek, vagy annak a gyanúja felmerült. Az M1 műsoraiba évek óta csak kormányközeli véleményezőket és fideszes politikusokat hívnak be, nem engednek hangot a másik oldalnak.

A szabad sajtónak kötelessége a mindenkori kormánnyal való kritikák megfogalmazása, a kormány megfelelő munkájának ellenőrzése és az emberek arról való tájékoztatása. Ez a látásmód a baloldali sajtóra akkor is igaz, amennyiben baloldali kormány van, így például az MSZP-s kormány idején az Index nem hallgatta el a szocialista kormányzás problémáit, Orbán Viktor ezért anno megbízhatónak is nevezte. Csak akkor vált kellemetlenné számára az Index kormánykritikus hangneme, mikor már ő ült a kormány mögött, ekkortól már nyilatkozni sem nyilatkozott olyan sajtóorgánumoknak, amelyek nem a fideszes holdudvar alákérdezős stílusát képviselték.

Az igazság közlése a másik alapvető dolog az informálásnál, de ez talán a legkevésbé magyarázandó. Az állami hirdetéseken keresztül közpénzből eltartott újságok és televíziós csatornáknak nem probléma, ha bírságot kapnak, még akkor sem, ha már sokadszor bíróság mondta ki, hogy hónapról hónapra hazugságokat közölnek platformjaikon. Ezek kevésbé látványos helyen közzétett "Helyreigazítás" cikkekben látszanak a nyilvánosság számára.

Még problémásabb, ha közszolgálati

Még egy fokkal nagyobb a baj olyankor, mikor nem egy kereskedelmi entitásról, hanem közszolgálati médiumokról beszélünk. A közszolgálati televízió működtetése horribilis mértékű közpénzből, mindenki adójából történik, eredetileg arra a célra, hogy független, objektív tájékoztatást adjon a különböző történésekről itthon és külföldön. Sem az M1, sem a Kossuth Rádió nem tájékoztat közel sem ilyen formában, nem közli az ellenzék bírálatait a kormánnyal szemben, de a kormány kritikáit az ellenzékhez szerepelteti.

Ez azért a legproblémásabb, mert amellett, hogy közpénzből készül az adás, a vidéki Magyarországon nem olyan általános, hogy az Indexet vagy a Népszavát egyszerűen kézhez lehet kapni. Sok faluban csak a közszolgálati rádiók és tévéadások elérhetőek, illetve azok a megyei lapok, amelyek a szintén kormányközeli Mészáros Lőrinc keze alatt vannak.

A kormány folyamatos dicsérése közpénzből közvetetten vagy közvetlenül fenntartott médiumokon, az, hogy az azzal szembemenő hangoknak nem adnak helyet, elhallgatnak tüntetéseket és hazugságokat állítanak - ezek mind aggasztó helyzet alkotóelemei, amelyen akár bal-, akár jobboldali szabad médium csak segíteni tud. Se jobb-, se baloldali médiatúlsúlyt nem hoz Magyarországra; a szabad média súlyát viszont növeli - ami viszont egyáltalán nincs túlsúlyban ma itthon.